Vissza Portugáliába

2026. februárjában felfedező útra indultam Portugáliába, Panka és Zserbo kutyáim voltak az útitársaim. 2024 és 2025 nagy tragédiái után (2024-ben Apu, 2025-ben drága férjem David távoztak mellőlünk), úgy éreztem, meg kell próbálnom újra színezni az életemet, ideje új emlékek nyomába szegődni, nem akarok a múltban ragadni. A szép emlékeket úgyis viszem magammal, bárhol is kötök ki. Annyira jól sikerült a februári utunk, hogy tegnapelőtt bepakoltam kis életem tárgyait a csomagtartóba, és augusztus 21-én reggel két kutyámmal elindultunk a 3025 km-re Portugáliában fekvő Torres Vedras melletti kis farmra.

Ez a blog erről fog szólni: az odafelé vezető úton átélt kalandokról, megérkezésünk után pedig arról, milyen egy olyan országban újrakezdeni, amelynek a nyelvét még nem beszélem, ráadásul még két kutya is "nehezíti" a beilleszkedést. Nem lesz könnyű vagy egyszerű, de hiszen semmi nem az, ami jó, aminek értéke van. A kutyák nehezítő tényezők, ezt megtapasztaltam a lakáskeresés folyamán, de nélkülük talán bele sem vágtam volna ebbe a nagy utazásba, ami fizikai és elvont értelemben is előttünk áll.
Nincs bennem félelem, csak kellemes izgalom, optimizmus és lelkesedés.