Néhány szó rólam
Volford Zita Anna a becsületes nevem, de születésem óta mindenki, még a főnökeim is Zizinek hív. Szeretem ezt a becenevet. És mivel a név kötelez, sokszor úgy is viselkedem: zizegek.
Magyarországon születtem, emellett sokat éltem külföldön. Imádom az állatokat, a természetet, a nyelveket (angolul és németül beszélek). Pár hónap híján 11 évig éltem Kanadában, előtte két és fél évig Németországban és másfél évig Ausztriában. Kanadai éveimet élveztem legjobban. Nemcsak a magánéletem miatt (férjem kanadai volt), hanem az ottani befogadó, nyitott légkör, közélet miatt is. A szüleim mindig is így neveltek, de ott ezt kamatoztatni is tudtam, hiszen Kanadában rengeteg nemzet fiai és lányai élnek békében egymás mellett.
Nagyon szeretem magam mindenfélében kipróbálni, szeretek új dolgokat megtanulni, csinálni egy darabig, aztán jól csinálni, aztán jön a késztetés, hogy most kell valami új, valami más - és belevágok. Voltam recepciós szállodában, titkárnő Budapesten egy nemzetközi cégnél, honlapszerkesztő, arculat tervező, borász, és még csak 59 éves leszek áprilisban. Szóval van még időm valami egészen újba is belevágni.
Imádom a kutyákat, 38 éve nem éltem kutya nélkül és nem is szeretnék. Most két kutyám van. Panka egy csodaszép, "áramvonalas" magyarszőrű rövidvizsla, azaz rövidszőrű magyar Vizsla. Egy értelmes, érzelmes, melegszívű őzike. Zserbo egy menhelyről örökbe fogadott mókás kis keverék. Tele van élettel, vidámsággal, kíváncsisággal, szeretettel - és vadászösztönnel. Csuda egy páros, nagyon szeretik egymást, én meg őket. Együtt vágtunk bele ebbe a nagy kalandba, mi vagyunk a három muskétás. Amikor ezt írom, már több mint ezer kilométer van mögöttünk, nagyvárosok (Ljubljana és Genova) két új, ismeretlen szállás - és eddig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni négylábú, szőrös társaimról - gyorsan le is kopogom -, remélem, ez így is marad. Én bízom bennük.
