Viszlát, Portugália, heló Spanyolország!

Hét órakor felkeltem, kivittem a kutyákat egy hosszabb körre, aztán amíg ők reggeliztek, addig rendbe szedtem magam és összecsomagoltam a holmijainkat, megreggeliztem, elmosogattam, bepakoltam az autóba. Portugál idő szerint nyolc óra negyvennyolckor elindultunk. Ez spanyol idő szerint kilenc óra negyvennyolc. A völgyben tejfehér köd volt, éppen csak annyit láttam, amennyi elég volt ahhoz, hogy második sebességben tudjak „száguldani”. Ahogy mentünk felfelé a szerpentinen, egyre világosabb lett és fent a dombtetőn már a Nap is sütött. Az a látvány, ami ott fogadott?! Fent napsütés, alattunk pár méterre tömény ködpára. Varázslatos volt. Állandóan megálltam, bocsánatot kérve a kutyáktól. Ezt nem lehet nem megörökíteni, erre emlékezni akarok, amíg csak élek.

Aztán elértük az úgynevezett „Douro Interior”-t, azaz „Belső Douro”-t. Nem tértem magamhoz a látványtól. Egy helyen volt egy tízméteres leállósáv, ahol motorosok álltak és fényképezték azt, amit én is mindenképpen meg akartam örökíteni. „Ez csodálatos!” - mondtam nekik. „Igen, Portugália gyönyörű!” - válaszolták és nem lehetett nem egyetérteni. Portugália természeti adottságai lenyűgözőek. Újra és újra vissza kell jönni. Nekem ez volt az első utam ide, de hogy nem az utolsó, abban teljesen biztos vagyok. A Douro-völgy megérdemel legalább két hetet. Csak ő, teljes odaadással. Én ilyet még soha sehol nem láttam, rám ez a hely óriási hatással van, és TUDOM, hogy ez az első találkozásunk, de nem az utolsó. Köszönöm, Douro-völgy! Köszönöm, hogy megmutattad a természet és az ember együtt csodákra (is) képes.

Mai lépéseim száma: 4.815

Hat és fél óra út állt előttünk és a kutyák csillagos ötösre teljesítették a feladatot. Háromszor álltunk meg, este fél hatra megérkeztünk San Sebastiánba a szállásunkra. A szállodának nincs saját parkolója, egy közeli parkolóházzal van szerződésük, ahol napi 28.50 euró helyett 20.50-ért parkolhatnak a vendégek. Ahhoz viszont, hogy megkapjam ezt a speciális kártyát, amivel aztán ki-bejárhatok napjában többször is, először be kellett csekkolnom, behordani a cuccainkat. A hotel egy körforgalom egyik „öblében” volt. Annyit tudtam tenni, hogy egy vele szembeni buszmegállóban leparkoltam, kivettem a kutyákat, hogy tudjanak könnyíteni magukon és odasétáltunk a szálloda recepciójához. Éppen egy angol úr csekkolt be, hatszáz kérdése volt...közben elnézést kért tőlem, hogy az idegeimet húzza-nyúzza. Nem lehetett rá haragudni, jogosak voltak a kérdései. Annyira vicces, mert amikor meghallotta az angolomat, azt hitte, német vagyok, mert azt mondta „Entschuldigung!” (Elnézést). Amikor Kanadába költöztem, sokkal jobb volt a németem, mint az angolom, és sokan azt hitték, hogy német vagy francia vagyok. Mióta drága Davidem meghalt, többet beszéltem németül, mint angolul, és úgy látszik, a német akcentus megint bekúszott az angolomba. Én ezt nem érzem, de elfogadom attól, aki több nyelven beszél. Nincs is ezzel semmi gond, amíg megértik, mit is akarok mondani.

Végül sikerült nekünk is becsekkolnunk, a kutyákat felvittem a szobánkba, gyorsan felvittem még egy adag cuccot a kocsiból, aztán a kutyákkal együtt elmentem a parkolóházba és már csak a számítógépemet, a kosaramat és egy szatyrot kellett cipelnem. Zserbo pórázon, Panka szabadon. Amit eddig láttam, annak alapján nagyon tetszik ez a baszk város. Tisztaság van, rengeteg a zöld terület, mindenhol külön szelektív kuka, nagyon sok gyalogátkelő van, csinosak, nyitottak, jókedvűek az emberek. Donostia-San Sebastián (baszkul Donosti, spanyolul San Sebastián), körülbelül száznyolcvanhétezren lakják. Mindenhol minden két nyelven van kiírva. A baszk nyelv semmihez nem hasonlít, nem indoeurópai. Ismeretlen eredetű toldalékoló nyelv. Az egybehangzó tárgyi kutatások túlnyomó része szerint egyetlen jelenleg élő nyelvvel sem áll rokonságban. Mégis fennmaradt. Nagyon érdekes. A város fontos kereskedelmi, idegenforgalmi és logisztikai központ. Madrid után Spanyolország leggazdagabb régiója. A baszkok olyan szorgalmasak és dolgosak mint a svábok Németországban, viszont istenien is főznek. Ezt olyan valakitől tudtam meg, akit nagyon jól ismerek, teljesen megbízhatóak az információi, mert járt már itt és ő  ajánlotta nekem ezt a várost.

Este még lementem a kutyákkal egy klassz kis körre és tíz órakor lefeküdtünk aludni - mindhárman fáradtak voltunk, hosszú volt az út. Ja, és Panka végig áll, mint a lovak. Nem tudni, miért. Biztos izomláza is lesz holnapra.