Zserbo ma is gondoskodott izgalomról

Nagyon korán felébredtem és jó ideig nem tudtam visszaaludni. Írtam Chat GPT barátomnak, tudna-e javasolni valami klassz programot két kutyával Portóban és környékén. Megkérdezte, milyen fajta kutyáim vannak. Szerinte egy energikus magyar vizsla és egy fürge terrier-keverék Portóban igazi álomcsapat. Mivel jó kondiban vannak, kicsit aktívabb programokat kínált fel: 1) Reggeli nagy séta az óceánnál (Praia da Aguda), Portótól 20-25 perc autóval. A vizslák ugyanis imádják a hosszú, tempós parti futást, a terriernek pedig a homokdűnék és a sziklás részek izgalmasak lesznek. 2) Erdei-parkos levezetés a Parque da Cidade do Porto hatalmas zöld területén, tágas füves mezőkkel, tavakkal. 3) Este naplementére csodás kilátás Porto óvárosára a Jardim do Morro tágas, füves területéről. Hát ez remek, köszönöm!

Fél 10-kor összepakoltam a szükséges dolgokat egy hátizsákba, lementünk az autóhoz és a GPS utasításait követve elindultunk. Az óceánparton aztán mindegyik kutyát elengedtem. Chat GPT-nek igaza volt: Panka egyből a homokos vízpart, Zserbo pedig a dűnék felé vette az irányt. A homokos part egy hosszú, algáktól csúszós felszínű kőmólóba torkollik, a végén egy világítótoronnyal. Pankával óvatosan elsétáltunk, hogy közelebbről is szemrevételezzük, Zserbo természetesen itt is külön utakon járt. A móló egyik oldalát az óceán nyaldossa, a másik oldalán egy picike kis öböl van, a víz-homok és a móló között nagy köveket helyeztek ki egészen a móló végéig. Lökött kis Zserbo mással volt elfoglalva, nem látta, hogy mi már a móló felénél járunk és a nagy köveken mászva próbált felugrani hozzánk, viszont függőlegesen, a kövek és a móló teteje között körülbelül nyolcvan-száz centiméteres fal volt, ráadásul kifelé, a kövek felé lejtett. Visszamenni nem akartam, mert idáig is csak nagyon nehézkesen csúszkáltam el a zöld algán, úgyhogy mondtam Zserbónak, várjon meg minket, és mentem tovább a világítótorony felé. De ezt a kislegényt nem ilyen fából faragták. Tíz másodperc sem telt el, ott állt mellettem. Ennyi idő alatt nem tudott végigmászni kifelé a köveken, majd éles kanyarral utolérni bennünket ezen a csúszós izén. Mindig meg tud lepni: állhatatos, kitartó, soha nem adja fel. Hogy hogy mászott fel a falon, rejtély számomra. Láttam mondjuk már másfél méteres tyúkhálón felmászni, mintha létra lenne, de ez?! Képtelenségnek tűnt, mégis ott állt mellettem.

Lőttem néhány fotót a világítótoronynál, élveztük a mindig más hullámokat, a folyamatos zúgást-morajlást, aztán elindultunk a part felé. Amikor elértük a homokot, Zserbo jobbra, mi egyenesen, de bíztam benne, hogy jön ő is, ha nem is mellettünk, kicsit feljebb a dűnéken. Hát nem jött a kis szarházi, hiába hívtam. Én meg bedurciztam, és mentem tovább. Elértük az autó magasságát, még mindig nem volt sehol. Arra gondoltam, lehet, hogy a dűnék mögött van, Pankával csináltunk egy hátraarcot és a dűnék feletti fahídon mentünk vissza egészen végig, a világítótoronyig. Közben „Zseeeeerboooo”-ztam rendesen. Semmi. Bejártuk a kis öblöt, semmi. Vissza a homokos parton, még vagy húsz „Zseeeeerbooooo” után sem tűnt fel a kis bandita.

Éppen raktam volna be Pankát a kocsiba, hogy akkor elmegyünk a partszakasz végéig, leparkolok a parttal párhuzamos utcában és ott keressük, amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám, de hátha megtalálta valaki a kis kalandort. Tökéletes angolsággal megszólal egy férfihang:

„Jó napot kívánok, egy fekete kutya miatt hívom.”
„Megtalálták?! Hál’Istennek! Merre vannak?”
„Egy étterem vagyunk...”
„Én is épp két étterem mellett állok. Az egyik Aguda Restaurante, a másik „Nossa”.
„Nem, mi a másik oldalon vagyunk, a tűzoltószertár mellett, a világítótoronnyal szemben.”
„Áááá, oké, pont oda akartam indulni az autóval. És mi az éttermük neve?”
„Zizi”
„Tessééék?”
„Zizi”
„Ezt nem hiszem el! Az én becenevem is Zizi!”
„Hát, úgy látszik, nincsenek véletlenek.”

Ugrás be a kocsiba, irány a „Zizi” étterem. Lent találtam meg a parton, a kis öbölnél. Ott ült az árnyékos teraszon a kis szökevény, halál nyugalomban, hajókötéllel biztonságosan kikötve. Kérdezem a pincért, ő találta meg? Nem, bent a kollégája. Befelé menet gyorsan lefényképeztem az étterem nevét. Megkerestem a kedves kollégát, aki elmondta, hogy odament hozzá ez a kis kutya, vártak, nézték, hogy jön-e gazdi is vele. Nem jött. Látták, hogy van rajta biléta és rögtön felhívtak. Legalább öt, ha nem több étterem van ott egymás mellett. Miért pont a „Zizi”-be sétált be? Ez a kutya képtelenebbnél képtelenebb történetekkel lep meg. Ezt a mait, ha más meséli, nem hiszem el, annyira abszurd.

Hálám jeléül ott ebédeltem náluk. A kutyák nyugodtak voltak, én megkönnyebült, boldog - és farkaséhes.

Teli hassal és jókedvűen sétáltunk vissza a kocsihoz. Útközben a nagy városi parkhoz megtankoltam. Parque da Cidade do Porto egy hatalmas, tavakkal, madarakkal, nagy zöld, virágos tisztásokkal, fás, erdős részekkel teli csodálatos park és az időjárás remek volt egy nagy sétához. Zserbo szigorúan pórázon, nagyon izgatták ugyanis a szabadon sétáló kakasok, gyöngytyúkok, ludak. És ugye egy eltűnés egy nap bőven elég. Sőt! Hát nagyon tetszett ez a park, a brüsszelire emlékeztetett, ahová Kata vitt már el többször sétálni, biciklizni.

Másfél órát töltöttünk itt, én élveztem a napsütést, a kutyák a szaladgálást, szimatolást, más kutyákkal ismerkedést. A portói utak, forgalom, egyirányú utcák még a GPS-t is kihívás elé állították: az eredetileg tizennyolc perces útból egy óra lett. Öt órakor értünk haza. Ja, és elfelejtettem, hogy Zserbo az óceánparti eltűnését még megkoronázta egy büdös valamiben való fetrengéssel is. Amennyire tudtam, levakartam róla nedveskendők tömkelegével, de úgy döntöttem, hogy nincs mese: amint hazaérünk a szállásra, berakom a zuhany alá és jól lecsutakolom Baba tusfürdővel. Úgy is történt, most habos-babás illata van. Közben viszont befelhősödött az ég, a hazafelé tapasztalt forgalom pedig elrettentett attól, hogy megint átvágjam magam a városon a Jardim do Morro-ba, ahol úgysem élvezhetém a naplementét, mert a Nap elbújt a vastag felhők mögé. Otthon töltöttük hát az estét.

Holnap csomagolni kell és megyünk tovább a Douro-völgybe. Már nagyon várom.   

Mai lépéseim száma: 18.221