- Ismétlés a tudás anyja -
Tegnap annyira megtetszett minden, amit Nóri megmutatott, hogy a jó idő miatt és amiatt is, hogy hétfő van és kevesebb ember lesz az utakon és a látványosságoknál is, úgy döntöttem, hogy elmegyek egy pár helyre, ahol jártunk és kipróbálok pár ösvényt, sétaútvonalat a kutyákkal.
A Medve-parton kezdtük, csodálatos napsütésben tekeregtünk, kanyarogtunk a meredek, keskeny ösvényen. Zserbót is elengedtem, nehogy véletlenül elrántson a guruló kövekkel teli ösvényen. Csodás kaland volt, nagyon élveztük. Panka is elemében volt, úgy szaladgált, mint egy kis hegyizerge és úgy tűnt, egyáltalán nincs tériszonya. Olyan bátran kiállt a sziklák szélére, hogy csak ámultam.
Nagyon szép fotókat készítettem a kutyákról, a tájról. Innen a dűnék tetején lévő kávézóba mentünk, ahol a finom süti és koffeinlöket után elsétáltunk a dűnéken át vezető famólón az óceánpartra, ahol tegnap bedobtam a rózsákat a vízbe. Lemásztunk egészen a vízig, Zserbo azonnal talált megszagolni és játszani való kutyákat és el is tűnt kergetőzni velük a sziklák és kövek között. Panka mindenhol a nyomomban járt, valamennyire még le is tudtam fényképezni - ami nagy szó!
Én leültem a vízparton egy sziklára, Panka mellettem, Zserbo szaladgált egy hasonló méretű kutyával. Csodáltos érzés ott ülni, nézni és hallgatni az óceánt. Az a hatalmas őserő, ami robajlik benne, a folyamatosan a partot csapkodó hullámok, melyek alakítják, faragják a tájat. A színek: a vízé, a hullámok tarajáé, a gömbölyűre mosott kavicsoké, a hol sötét, hol világos szikláké, a kék égé.
Nagyon idilli volt az egész, csak akkor ugrottam fel, amikor egy nagy hullám majdnem betakart minket. Mert azért a víz az úr, és mozgásra bírja még az elmélázó látogatót is, ha úgy tartja kedve.
Összeszedtem Zserbót és elindultunk az autóval hazafelé. Szép lassan, nem siettünk. Fél négykor meg is érkeztünk, éppen a kutyák vacsoraideje előtt. Kicsit hagytam őket pihenni, aztán megkapták a jussukat. Hat órakor elvittem őket egy klassz sétára, ők is élvezték az új szagokat, ismeretlen utcákat. Panka szuper jól viselkedik póráz nélkül, mindig figyel rám. Zserbo egy kis kajlaság, még így ötévesen is elég kelekótya, és persze minden érdekli.
Séta után ott hagytam őket a szálláson és elmentem vacsorázni a közelbe. Avokádós-lazacos salátát ettem egy pohár száraz bor kíséretében. A mellettem lévő asztalnál egy olasz társaság ült. Pont odanéztem, amikor a körülbelül nyolcvan éves Mamma csipkés alsóneműt mutogatott az okostelefonján az unokájának (?). Nagyon kedves jelenet volt. Igazi olaszos hangulat, nagy nevetésekkel. Jólesett látni és hallgatni őket.
Itthon átnéztem a képeket, lementettem őket a gépre, a külső adattárolókra, megírtam a szombati beszámolót, aztán a szokásos esti ceremónia: felmenni a recepcióra cseppenteni a kutyák szemébe, pisi-kaki-kör, aztán mosakodás (mármint nekem) és Panka nagy örömére lefekvés, amikor is hozzám bújhat a kis drága illatos kutyám (így hívják a vizslákat az USA-ban, mert nincs szaguk). Ezt alá tudom támasztani: Pankának egyáltalán nincs kutyaszaga.
Mai lépéseim száma: 13.435
