Nagyon korán felébredtem, hiszen negyed 10-kor már ágyban voltam. Este megkérdeztem D’Arcy-ékat, hogy mikor szoktak felkelni. 9 és 10 között. Wow, jól teszik, igazuk van.
Én azért 7-kor felkeltem, kiengedtem a kutyákat, adtam nekik reggelit, aztán én is elkészültem és igyekeztem behozni a lemaradásomat kalandjaink „papírra vetésében”. Ja, és Zserbóval elsétáltunk friss zsömlékért, meg vettem négy darabot a híres portugál desszertből: „Pastel de Nata” = portugál pudingos kosárka. Nagggyon finom!
Amikor tegnap D’Arcy megosztotta velem, hogy az emeleten lesz a szobánk, bevallom őszintén, hogy megállt bennem az ütő. A meredek, csodálatosan fényes, köralakú mahagóni lépcső még a porszívónál és az otthoni lépcsőnél is nagyobb traumát fog okozni Pankának. És így is lett. Felmenni még felment rajta, de lemenni nem mert. Annyira fényes és meredek a lépcső, hogy alig lehet látni, hol végződik az egyik lépcsőfok és hol kezdődik a másik. Ott fent nyüszögött, próbálkozott, de nem mert nekiveselkedni. Fel kellett mennem és a nyakörvénél fogva bátorítani. Akkor meg annyira nekiindult, hogy beszorult az ujjam a nyakörve és a bőre közé és majdnem lerántott magával. Szerencsére ezt D’Arcy-ék is látták és az az ötletük támadt, hogy a bejárat melletti nagy szobát, ami most raktár, de van benne ágy, szék, asztal, berendezzük nekünk hálószobának és Pankának nem kell lépcsőznie. A remek ötletet reggeli után azonnal meg is valósítottuk - mindenki nagy örömére kiválóan működik.
A közös reggeli után mindannyian elmentünk az óceánhoz. Az ég felhős volt, és természetesen fújt a szél, de nem volt hideg. A strandon elengedtem a kutyákat, és Zserbo annyira boldog volt a hirtelen jött nagy szabadságtól, hogy attól tartottam, kiszalad a világból. Hiába fütyültem, hiába kiabáltam a nevét, csak szaladt, csak szaladt előre. Annyira boldog volt, hogy végre futhatott, olyan volt, mint egy vad kiscsikó. Természetesen egy idő után lelassult, utolértem, és amikor hívtam, odajött; de egy kicsit megijesztett. Rátettem a pórázt és visszamentünk a többiekhez. Láttunk egy kagylóhalászt is – nagyon érdekes, ahogy a munkájukat végzik És persze gyűjtöttem különböző kagylókat. Annyi különböző fajta van, és hihetetlenül klasszak.
A séta után otthon hagytuk a kutyusokat és elmentünk az Aldiba bevásárolni. Este Vila Real de Santo Antónióban vacsoráztunk, isteni grillezett kalamárit ettem. Jaj, de szeretem!!! Finom fehérborral öblítettük le. Otthon römiztünk. Esélyünk sem volt Ingrid ellen - igazi vérbeli profi! Össze kell szednem magam, nincs mese.