Napsütéses, szélcsendes napra ébredtünk. Elmentem sétálni egyet a kutyusokkal, először az erdőn keresztül, majd a házak között szépen kényelmesen eljutottuk a pékséghez, ahol megvettem a reggeli friss péksüteményeket. Nagyon finom ropogósak a zsemlék és rengetegféle édes finomság is van, amelyekből igazi kihívás választani. Most egy kis mandulás tortácskát választottam és mandulával sütött fügét. Zseniálisak!
Ingrid nyálcsorgató reggelit készített: sült szalonna, krumpli, sült zöldégek, tükörtojás, én frissen facsartam hozzá a narancsot, D’Arcy felelt a teáért, kávéért, Brenda terített.
A bőséges és fenséges reggeli után útra keltünk. Első állomásunk Faro volt. Ingridék ki akarták cserélni a bérelt autót, mert többször volt vele probléma: egyszer nem indult, egyszer egy egész nap nem működött a fedélzeti GPS, aztán napokig nem lehetett kinyitni a csomagtartót. Ez egy Renault Captur volt, ami egyébként egy nagyon kényelmes kis autó. Egy valamivel kisebb SEAT-ot kaptak, mert most nem volt Renault Captur méretű autó a kölcsönzőben. Szombaton kapnak egy nagyobbat. Plusz két barátjuk jön majd vasárnap Kanadából, úgyhogy kell a megfelelő méretű autó, hogy még a csomagok is elférjenek benne.
Faro után Loulé-ba mentünk, ahol már nagy karneváli hangulat volt. Loulé Portugália legrégibb karneváli városa, már a 19. században is megemlítik. Akkor ezek a karneválok még meglehetősen „erőszakosak” voltak. Az volt a lényeg, hogy tojással, liszttel, homokzsákokkal, összetört tányérokkal dobálják egymást az emberek, korábbi sérelmeket is „orvosolva” ezzel a viselkedéssel. Plusz írhattak verseket, történeteket, melyekben politikusokat, társadalmi helyzeteket, híres embereket figurázhattak ki.
Ma már - ilyen árak mellett - kinek jutna eszébe tojásokat dobálni? Szerencsére lehiggadtak a kedélyek az erőszakosság tekintetében és most már a felvonulók jelmezein, táncain és a nagy traktorok által vontatott különböző „színpadok” szereplőin (politikusok, ismert színészek, sportolók) és a díszítésen van a hangsúly.
Nagyon élveztem az egészet! Színes volt, felszabadult, rengetegféle emberrel, gyerekekkel, fiatalokkal, középkorúakkal, idősekkel, mozgássérültekkel - olyan zenével, hogy a út szélén én is elkezdtem táncolni. Ebből aztán az lett, hogy az egyik felvonuló táncoscsoportból kilépett egy lány, kézen fogott és behúzott magukhoz. Még meglepődni sem volt időm, riszálnom kellett tovább, nem volt mese. Úgy 20-30 méteren együtt táncoltam velük, aztán amikor megköszöntem a kedvességét, úgy megölelt, hogy alig kaptam levegőt.
Minden napra jut egy új, szép élmény és csak úgy szívom magamba őket.
A kutyusokat otthon hagytuk és mire hazaérünk, hat órája lesznek egyedül, úgyhogy szépen lassan elaraszoltunk az autóig és elbúcsúztunk Loulétól. Otthon D’Arcy eljött velem egy klassz kis erdő-tengerpart kombó sétára a kutyákkal, aztán ők megkapták a vacsorájukat, mi pedig bementünk a városba egy kínai étterembe, ahol éppen Céline Dion egyik régi las-vegasi koncertjét játszották a TV-n. Vicces volt, hogy bemegy négy kanadai és pont a kanadai Céline énekel.
Hát a vacsora mennyei volt! Egy kis étterem, semmi extra, de az ételek?! Háromfogásos menüt kértem: rákcsipsz, csípős leves, egy kupac rizs, mellette curry-s rák zöldségekkel és hozzá egy kis pohár sör. Ez került 17 Euróba (6.238 forint) és isteni volt és nagyon jóllaktam. D’Arcy szingapúri sült tésztát evett és nem győzött áradozni róla. Meg kell kóstolnom a héten.
Itthon kártyáztunk egy jót. Nyernem sajnos nem sikerült, de így is élveztem, jókat nevetünk közben.
Így telt el kalandozásunk második hete. Továbbra is nagyon jól érezzük magunkat. A 16-ával kezdődő héten péntekig egyedül leszünk, Brenda, Ingrid és D’Arcy áthajóznak Marokkóba egy kis mini-vakációra. Addig én a kutyusokkal tartom „itthon” a frontot és kirándulunk. Sok dolgunk lesz.