Ma reggel nem kellett sétálnom a kutyákkal, ugyanis Ingriddel és Brendával kivettük az egész napot és D’Arcy volt a kutyafelelős. Imádja ezt a feladatot.
Ugyanarra indultunk, mint tegnap, az úticél egy parafagyár volt. Többször megálltunk fotózni, nagyon élveztük a rengeteg gólya látványát a villanyoszlopokon, a vizes ártereken. Gyönyörűen sütött a Nap. Megálltunk egy piacon is; vettünk nagyon finom süteményeket, mangót, burgonyát, olajbogyót, füstölt kolbászt (jövő héten az utolsó esténken rakottkrumplit készítek búcsúvacsorának).
Egy olyan helyen álltunk meg ebédelni, ahol egy turista se volt, csak helyiek ültek a piros-fehér kockás terítővel letakart asztaloknál. Háromféle menüből lehetett választani, mi a sűrű hallevest (vagy híg halpörköltet) kértük. A pincérnő nagyon aranyosan beszélt angolul, anyukája főzőtt a konyhában, a férje volt a pultban. Nagyon kedves, mosolygós család, és minden nagyon finom volt.
Kis tekergés és kanyarok százai után megérkeztünk úti célunkhoz. Ma már nem volt idegenvezetés, de levetítettek nekünk egy filmet arról, hogyan is szedik le a kérget a fákról, hogy egyenesítik ki, hogyan dolgozzák fel. Lenyűgöző! És mennyi mindent lehet belőle készíteni! Természetesen nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egy táskát, amit keresztben a vállamon, de elöl kell hordani, így még szemmel is tarthatom. Vízálló, könnyű, csinos és támogatom a portugál gazdaságot. Meg egy szemüvegtartó tokot, mert a régit véletlenül kidobtam, amikor pakoltam a házat.
Sajnos D’Arcy-tól elkaptam a „dátháját”: tüsszögök, fújom az orromat. Jaj, ez nagyon nem hiányzott!!!
Muszáj ennem, hogy felturbózzam az immunrendszeremet. Szerencsére itt jó az étvágyam és vagy Ingrid főz (imád főzni, Hallelujah!!!) vagy elmegyünk egy klassz kis helyre. Annyira lefogytam az utóbbi időben, hogy csak a hátamon tudok feküdni. Az oldalfelkvés fáj, nyomja az ágy a csípőcsontomat. De úgy érzem, itt össze fogom tudni szedni magam és felpakolok 4-5 kilót magamra. Annyi már elég is lenne.
Amit eddig láttam Portugáliából, nagyon tetszik! Persze itt is vannak lepukkant részek, házak, de a táj gyönyörű, az emberek nagyon kedvesek, az ételek nagyon finomak és változatosak. És remek a közhangulat. Igazi felüdülés!
Fél öt után értünk haza, megetettem a gyerekeket, aztán szabadfoglalkozás volt. Annyira szabad, hogy már nem is emlékszem, mit csináltam. Biztos jó volt.
Vacsorára parázson sült kolbász és hasaalja szalonna volt, utóbbi jó ropogósra sütve, finom krumplival és grillezett padlizsánnal. Aztán persze rummy cub-oztunk. Teljesen elszállt az önbizalmam; egyszer se sikerült nyernem egy árva játékot sem, amióta itt vagyok. Még szerencse, hogy önbizalom nélkül is szeretek játszani.