Reggel elvittem a kutyákat egy klassz sétára a közeli erdőben. Nagyon jó helyen van a házunk, könnyen le lehet érni az óceánpartra és az erdőbe is.
Reggeli után, ami itt elég későn van, mert a barátaim szeretnek sokáig aludni, elmentünk Tavira városába. Egy folyóparton fekszik, nagyon kedves kis hely. Olyan, mint Olaszország vagy Horvátország: ha van 3 négyzetméternyi utcafront, már ki is raknak két asztalt négy székkel és lehet kávézni, üdítőzni, sörözni, borozni, vagy éppen enni. És persze beszélgetni és nézegetni a sétáló embereket.
Mi is sétáltunk egy jó nagyot, aztán indiai étel illatát éreztük meg a levegőben és az orrunkat követve meg is találtuk a helyet. Imádom a fűszeres ételeiket! Szerencsémre a többiek is. Kutyákat betuszkoltuk az asztal alá, hogy ne legyenek a pincérek útjában és átadtuk magunkat az élvezetnek: hideg sör a napsütésben. Az étel zseniális volt és az ára is teljesen elfogadható.
Szép lassan visszasétáltunk az autóhoz, közben beszereztem egy pár fülbevalót, egy nagyon szép színű, meleg kendőt és egy „Portugália” hűtőmágnest.
Délután aztán pár órás „szabadfoglalkozás” volt, este pedig egy olyan étterembe mentünk vacsorázni, ahol keddenként élő Fado koncert van.
„A fado („sors, végzet”) egy zenei műfaj, amelynek eredete az 1820-as évekre vezethető vissza, Portugália fővárosában, Lisszabonban, de valószínűleg sokkal korábbi eredete van.
Bár eredete nehezen nyomon követhető, ma a fadót általában egyszerűen egy olyan dalformának tekintik, amely bármiről szólhat, de követnie kell egy bizonyos hagyományos szerkezetet. A közhiedelem szerint a fado egy olyan zenei műfaj, amelyet szomorú dallamok és szövegek jellemeznek, gyakran a tengerről vagy a szegények életéről szólnak, és amelyben a beletörődés, a végzet és a melankólia érzése árad. Ezt nagyjából leírja a portugál saudade szó, vagyis a vágyakozás, amely a veszteség érzését szimbolizálja (egy végleges, helyrehozhatatlan veszteséget és az abból fakadó, egész életre szóló kárt). Ez hasonló több portugál volt gyarmatok zenei műfajának jellegéhez, például a Zöld-foki-szigetekről származó mornához, amely történelmileg kapcsolódhat a fado korai formájához, és megőrizte ritmikus örökségét. Ez a kapcsolat a történelmi portugál városi és tengeri proletariátus (tengerészek, bohémek, dokkmunkások, prostituáltak, kocsmázók, kikötői kereskedők, halárusok és más munkásosztálybeli emberek) zenéjével a brazil modinha és az indonéz kroncong zenében is megtalálható, bár ezek a zenei műfajok később mind saját, független hagyományokat alakítottak ki.
Több énekesnő, egy férfi énekes, két gitáros alkotta az együttest. Fantasztikus volt! Eszméletlenül tehetségesek voltak, nagyon élveztük. Vacsorára finom krémlevest, hatalmas halat kaptunk zöldségkörettel, desszertnek pedig sült almából, fagylaltból és friss eperből lehetett választani. 25 Eurót fizettünk, ezért kaptunk egy 3-fogásos vacsorát, bort és a Fado műsort. Csurig volt az étterem, 95%-ban holland turistákkal. Este 11-re jó elfáradtam a tömegtől és a zajtól (nem a fado-tól!), úgyhogy kimaradt a kártya. Ezt mindenképpen be kell majd pótolnunk!