Felfedezzük San Sebastián egy részét
Fél nyolckor levittem a kutyusokat egy jó kis körre. Nagyon szép idő volt, az utcákon iskolába igyekvő gyerekekkel, fiatalokkal, munkába igyekvő felnőttekkel, pizsamában, fürdőköpenyben kutyákat gyorsan levivő gazdikkal osztoztunk békében, mosolyogva. De jó is így kezdeni a napot! A szobában megetettem a gyerekeket és miután rendbeszedtem magam, én is felmentem a szálloda első emeletére reggelizni. Változatos, hideg-meleg, édes-sós ételek, müzlik, joghurtok közül lehetett választani - vagy egymás után mindegyiket megkóstolni. Joghurttal kezdtem, a tetején bogyós gyümölcsökkel. Ezt rántotta követte, ami nagyon finom volt, nem száraz, szaftos, egyszóval tökéletes. Szedtem hozzá zöldséges rizst is. Végül a kávémhoz két mini croissant-t választottam narancslekvárral és friss ananász szeletekkel. Mmmm... Kellett az energia a terveimhez.
Mivel nem tudtam, milyen messze van az óceánpart, úgy döntöttem, nem kockáztatunk és kocsival megyünk. Nem volt messze, de annyi egyirányú utca van, hogy ez lehetőséget adott arra is, hogy - nem eltévedjek, hanem - várost nézzek. Nagyon tetszett. Rengeteg sétálóutca, sok fa, mindenhol kávézó, étterem, üzletek, szép épületek, jól öltözött emberek. Utcán parkolóhelyet találni képtelenség, viszont a városnak sok földalatti parkolóháza van. Mi is egy ilyenben parkoltunk, közel a parthoz.
Nagyon kedves, szép a városnak ez a része is, rögtön otthon érzi magát az ember. Sokan sétáltak a part menti sétányon és sokan voltak lent a vízparton is. Volt, aki mezítláb gyalogolt a homokban, volt, aki a kutyáját futatta, volt, aki ismerősökkel beszélgetett, volt, aki éppen nekiveselkedett, hogy megmártózik a hullámokban. És nem, nem csak fiatalok! Őszhajú, idősebb férfiak és nők is, akik kifejezetten élvezték, ahogy a nagy hullámok átcsapnak felettük. Csak mentek, mentek tántoríthatatlanul. Micsoda szabadság és erő volt ebben a látványban.
Lent a homokos parton elengedtem Zserbót is, Panka eleve póráz nélkül volt - imádom, hogy ilyen kis független „nőszemély” lett, de persze a nagy függetlenségében azért mindig figyeli, hogy merre megyünk. Ha szólok neki, azonnal reagál. Eszem a szívét! Zserbo egyből körülnézett, kik vannak a parton, van-e valaki, akinél labda van, vannak-e jófejek, akikkel lehet nagyot futkározni. Jó sok videót készítettem róla, mert annyira vagány. Imádja a labdát és oltári gyorsan tud futni. Sokszor egy gazdi eldobja a kutyájának a labdát és Zserbo kapja el. Régebben elfutott vele és „röhögött”, amikor el akartam kérni/venni tőle. Most már klasszul meg tudom állítani, hanyatt fekszik a homokon és simán kiveszem a szájából. Rengeteget futott, barátkozott, labdázott - nagyon élvezte ezt az egészet. Panka inkább körülöttem volt, de néha ő is beszállt egy kis kergetőzésbe. Találkoztunk egy fiatal vizslalánnyal, Sarah-nak hívták. A gazdája egy fiatal lengyel nő volt, aki Barcelonában dolgozik, és négy napot töltött San Sebastiánban a párjával. Jót beszélgettünk. A kutyája lengyelországi tenyésztőtől van, nagyon népszerű ott a vizsla. Spanyolországban viszont ritkaságszámba megy és mindig megállítják, hogy milyen szép kutyája van. Aztán amikor meg is simogatják (mármint a kutyát, természetesen), elájulnak, hogy milyen selymes a szőre. Hát igen, a vizsla az egy illatos selyem csoda.
Elbúcsúztunk, és fent a sétányon elsétáltunk egészen az öböl másik végéig. Ott lementünk a vízpartra és visszasétáltunk egészen a kiindulópontunkig, a parkolóház közeléig. Hát ez egy kacifántosabb kaland volt, ugyanis volt egy sziklás rész, ahová a nagyobb hullámok úgymond betörtek és jól kellett időzítenünk az „átkelést”, hogy ne legyünk csuromvizesek. Én ekkor már mezítláb voltam, egyik kezemben a cipőim, a másikban a pórázok, vállamon átvetve a táskám, a kutyák szabadon. Egész ügyesek voltunk mindhárman addig, amíg Zserbo át nem futott egy nagy kődarabon, aminek a másik oldalán egy „Mariana-árok” volt, amit ő nem vett észre és teljesen elmerült benne. Az igazi Mariana-árok a Csendes-óceán nyugati részén található, körülbelül kétszáz kilométerre a Mariana-szigetektől. Ez a Földön található legmélyebb óceáni árok. Félhold alakú, hossza körülbelül 2550 km, szélessége 69 km, legmélyebb pontja majdnem 11 kilométer. Na jó, egy kicsit túlzok, amikor azt mondom, hogy Zserbo ebbe pottyant bele, de ugyanúgy elmerült ebben is, mintha a Mariana-árokba esett volna. Szerencsére 3 mellsőláb-csapással ki tudott úszni és már futott is tovább. Semmi nem rettenti el - elképesztő figura.
Majdnem két órát sétáltunk a parton, aztán visszamentünk az autóhoz és úgy döntöttem, hogy visszavisszük a kocsit a saját parkolónkba, és újra lejövünk a partra, közben valahol megállunk és én megebédelek. Nagyon ügyesen visszataláltam a parkolóházhoz, még a GPS sem kellett. Nagyon szerethetőnek, élhetőnek tűnik ez a város.
