Montagne Sainte-Victoire
Akkor és ott eldöntöttem, hogy nekünk ezt a hegyet
közelebbről is szemügyre kell vennünk, és ha lehet, meg is kell másznunk -
legalább egy darabon.
Hűvös volt, a szél is fújt, de hajthatatlan voltam - nekem
most küldetésem van, menni kell. Szerencsére ez alatt a hat hét alatt
kalandorokat neveltem a kutyáimból is, a lelkesedésem rájuk is átragadt.
Elindultunk a Festők kertjéből, megtaláltuk az utat és hamarosan le is
parkoltunk a hegy lábánál. Itt aztán kirándulnak emberek! Gyalogolnak, bicikliznek,
hegyet másznak - nem voltunk egyedül. Az első parkolóban nem is találtunk
helyet, tovább kellett mennünk. Szerencsére ezt, hogy sokan kirándulnak, azok
is észrevették, akik döntenek és tesznek arról, hogy az infrastruktúra segítse
és kiszolgálja a kirándulókat: ötven méterre találtam egy másik parkolót és ott
már volt hely.
Kiszálltunk, Zserbo egyelőre pórázon, Pankára ugye alapból
nem teszek, hacsak a környezet vagy egy rendőr nem kényszerít rá.
Megállapítottam, hogy olyan a terep, hogy mindenki számára biztonságosabb, ha
Zserbót is elengedem. Meredek, igen keskeny ösvények guruló kövekkel - biztos
ami biztos, itt mindenki saját magáért felel. Ahogy írtam, sokan kirándultak -
gyerekek, fiatalok, középkorúak, idősebbek, sokan túrabotokkal, amiknek
leginkább a visszaúton vették hasznát - de még hogy! Hát nem semmi ez a hegy,
nem csodálom, hogy Cézanne meg akarta festeni: nemcsak szépsége, fizikai valója
is igazi kihívás. A csak "sima meredek" ösvények idővel majdnem
függőleges sziklákká váltak és voltak jelentkezők erre is, de ez már - két
kutyával, egyedül - nem az én terepem volt. Sokat mentünk, nagyon meg voltam
elégedve mindhármunkkal, de vakmerőségnek, "majd én megmutatom"
attitűdnek itt nem volt helye. Megcsodáltam a magasságot, ameddig eljutottunk,
képzeletben megveregettem a vállainkat, és elindultunk a hosszú, lefelé tartó
úton. Óvatosan, megfontolva, hová lépünk, a bokaficam nem opció.
Volt egy rész, ahol olajfák voltak a sziklás, köves talajon,
mindegyikhez saját öntözőcső. Az ész megáll!
Amikor leértünk, mindegyik kutya kapott pár jól megérdemelt
jutalomfalatot. Nagyon örülök, hogy eljöttünk, hogy megmásztuk addig, amíg
számunkra értelmes és biztonságos volt. Ez egy nagyon különleges hegy. Itthon a
gyerekek órákig feküdtek kipurcanva, én pedig a március 15-i megemlékezést
néztem. A felemelőt, az igazi békepártit. Nem a riogatót. Áradunk.
Mai lépéseim száma: 13.412
