Amélie-des-Bains-Palalda

Ma ismét útrakelünk, Franciaország a következő állomás, azon belül is a Pireneusok, egészen pontosan Amélie-les-Bains-Palalade. Szép hosszú neve van.

Reggel a kutyák olyan kis cukik voltak, amíg pakoltam - mindegyik az ágyában feküdt szép csendben, de azért fél szemmel figyeltek. A reggelinél volt egy érdekesség, amit muszáj volt lefényképeznem, annyira tetszett: egy igazi lépesméz volt a tálalóasztalon. Elragadó volt. A finom reggeli után a kutyákkal elsétáltam a parkolóhoz minimális adag poggyásszal, majd megálltunk a szálloda előtt a buszmegállóban és én felrohantam a cuccokért. Minden flottul ment, még a buszsofőr is intett, hogy látja és átérzi a helyzetemet.

Ötszáznyolcvan kilométer állt előttünk, de nekünk ez már nem akadály. A kutyák ismét hozták megszokott formájukat, egy rossz szavam nem lehet rájuk. Délután négy órakor meg is érkeztünk a nagy hegyek közé. Kiengedtem a kutyákat a kocsiból, körbejártuk a szállodát, amennyire lehetett, és bementünk a recepcióra. Vincent, a recepciós csak franciául beszélt, de a lényeget megértettem. Amikor valami bonyolultabbal próbálkozott, a festő segített be, aki nagyon jól beszélt angolul. Nagyon vicces volt. A szobánk az első emeleten volt, egy hosszúúúúú folyosó legvégén. Kicsit „Ragyogás” volt az egésznek a hangulata. Régimódi, ószagú minden. Azt vártam, hogy mikor ugrik ki valamelyik ajtón Jack Nicholson ördögi, tébolyult vicsorgásával. Szerencsére nem történt ilyen. Vincent adott egy szuper londínerkocsit, amivel felvittem a cuccainkat a szobánkba, és utána elmentünk a kutyákkal felfedezni a környezetünket. A szálloda mögött van egy szuper út, ahol nem járnak autók, a kutyákat el lehet engedni, körülbelül másfél kilométer hosszan. Oda-vissza három kilométer levezetésnek pont elég volt. Utána kaptak vacsorát, én meg kipakoltam, elrendezkedtem. Három éjszakát töltünk itt, a reggeli benne van az árban.

Vincent elmondta nekem, hogy a kulcson van egy kis biléta, azon van egy kód. Fél tízkor bezár a recepció és ha kimegyek a kutyákkal, csak ezzel a kóddal tudok bejönni. Rendben, köszönöm. Este tízkor le is vittem a kutyákat - és az Istennek nem tudtam bejönni a kóddal. Beütöttem, nyúltam az ajtóért, nem nyílt. Vagy hatszor-hétszer próbálkoztam, nem nyílt. A végén már dörömböltem, de persze sehol senki. És akkor arra gondoltam, hogy esetleg érdemes lenne elolvasni, mi van az ajtóra írva - hátha ott van olyan nyelven, amit én is megértek. Francia, spanyol, angolszerű valami, de ezzel már ki tudtam bogózni, hogy mire is gondolnak. „Kedves Vendégünk! Az egyik kezével markolja meg a kilincset, a másikkal üsse be a kódot és azonnal rántsa maga felé az ajtót!” Mindkét kezet egyszerre kell használni. Kutyapóráz a lábak közé, próbáljuk meg még egyszer. Tádááááám - így már sikerült bejutnunk.  Érdemes előbb kérdezni/olvasni és utána hőbörögni. Újabb pipa a tanulás útján.  

Mai lépéseim száma: 10.532