Minden máshogy alakult

Reggel megint egy kellemes, hosszú séta a parton. Rózsaszínbe öltöztem, mert abban látom ma a világot. És nagyon érdekes dolog történt: rózsaszín kagylót találtam. Most először. És utána még kettőt. Vajon ez minek a jele? ;o)  Zserbo is élvezte pár percig a szabadságot.

Nagyon tetszik, hogy mindenhol szelektív kukák vannak. MINDENHOL! és a kerítésen külön dobozban gyűjtik a leszakadt műanyag kupakokat. És működik a dolog. A korábbi nagy viharok úgy felhordták a homokot a srandokon, hogy a kukáknak sok helyen csak a teteje látható. Még nem kezdődött el az igazi strandszezon, úgyhogy szerintem várnak a rendbetétellel, hátha lesz még addig újabb vihar.

Mivel nagyon felhős volt az ég, úgy döntöttem, hogy bepótolom elmaradt beszámolóimat a hétfői és keddi napokról. Annyira belemerültem, hogy mire észrevettem, hogy süt a Nap, már be is borult. Az volt a tervem mára, hogy elmegyünk a Benagil-barlangokhoz, ami innen Lovas-Budapest távolságra található és ott naplemetézünk a szőrösökkel. Össze is készítettem mindent, még a vacsorájukat is kiporcióztam, hogy ők is kiszakadjanak kicsit a mindig itthon evésből. Vizet is raktam nekik, minden készen állt az útra. Előtte elvittem őket egy mini körre, hogy megszabaduljanak a felesleges belső fizikai feszültségtől és ne legyen pisi-szünet nyüszögés, miután elindultunk. Aztán hám, ugrás a kocsiba, becsatolás, indulás. Az autópályán aztán egy pillanatra elkalandozhatott a figyelmem, mert Faro helyett Spanyolország felé vettem az irányt. Ekkor már fél 3 is elmúlt és úgy döntöttem, hogy dühkitörés helyett inkább ebből a helyzetből hozom ki a legjobbat (ugye emlékeztek, hogy reggel rózsaszínben láttam a világot?) és a közeli környéket fedezzük fel. Hát nagyon jól sikerült! Vila Real de Santo Antónióba akartam menni, de bicikliverseny miatt lezárták az utat, így arra kényszerültünk, hogy Castro Marim-ot fedezzük fel. És imádtuk!!

Panka egy csomó helyen póráz nélkül sétálhatott, például megmásztuk a várhoz vezető keskeny ösvényt. Hát ez haláli volt! Megyünk, megyünk, egyszer csak nagy, állati lábnyomokat fedezek fel. Nem, nem kutya lábnyom. Inkább azt hittem, visszacseppentem Hannibál korába, amikor elefántokkal kelt ált az Alpokon (a nagyeszű!). Szóval nagy lábnyomok voltak. Aztán friss ürülék, amit (lovasi Malom-völgyi tapasztalásaimra alapozva) egyszerű tehénszarnak véltem. Vagy bölény? Hannibál korából hirtelen átléptem Észak-Amerika vadnyugati tájaira. Itt már Winnetou vére csörgedezett az ereimben. És körülbelül 10 perc járásra meg is pillantottuk a békésen legelésző bö-  ... teheneket. Egyszerű, mindennapi, 21. századi barna teheneket. Akkor ezért volt körbekerítve a váralja elektromos (?) kerítéssel! Még jó, hogy működött bennem Hercule Poirot óvatossága és majdnem hasoncsúcsva másztam át alatta. Pedig akkor még nem láttam se a nyomokat, se a kakit. Aha! Ki tudja, mi lesz még belőlem, mire véget ér ez a nagy kaland?!

Aztán meglátogattunk a várral szemben lévő „Colina do Revelim” dombot.

„Ravelin-domb

Üdvözöljük a Santo António Ravelin-dombon!

A domb és környékének helyreállítása és felújítása 2009-ben fejeződött be, amely magában foglalta a Ravelin katonai építmény, a Santo António kápolna és a szélmalom helyreállítását is. A terület interpretációs központja, amely egy kávézót is magában foglal, szintén a településre érkező turisták fogadására szolgáló létesítményként jött létre. A szabadtéri amfiteátrum, az andalúz ihletésű kert, a hagyományos veteményeskert és az új zöldövezet megépítése teszi teljessé ezt a nagyszerű projektet, amely új életet lehel a történelmi dombba, és különböző funkciókat, valamint sétáló- és szabadidős területeket biztosít az idelátogatók számára. Ez a projekt elengedhetetlen Castro Marim kulturális és turisztikai fejlődése szempontjából, és kiválóan egyesíti a dombról látható egyedülálló tájat és az épített örökséget.”

Hát imádtam!