Reggel a kutyusokkal elsétáltunk a pékségbe és hoztunk mindenkinek friss zsömlét, hogy a nagy utazóknak legyen mibe tenni a szendvicsbevalókat. Fél 10-kor elbúcsúztunk egymástól és útra keltek Spanyolországba, Cadíz városa felé.
Én is összekészültem, bepakoltam a kocsiba a szőrösöket és elindultunk Olhao városa felé. Nagyon érdekesen viselkedtek a kutyák reggel. Mintha megunták volna, hogy egy hete ugyanazon a helyen táborozunk és szemmel láthatóan nagy hajlandóságot, sőt: kérést mutattak és fogalmaztak meg, hogy most már menjünk mi is valamerre, fedezzünk fel valami újat. Megértem őket, hiszen a múlt héten, mióta itt vagyunk, csak egyszer vittük el őket magunkkal kirándulni. Mindig az volt, hogy az erdő és az óceánpart volt a közös sétáink színhelye, aztán itthon hagytuk őket és Ingridék autójával, csak mi kétlábúak fedeztük fel a távolabbi környezetünket. Szerintem ebből lett „elegük”. Mondta is nekik Ingrid, mielőtt elindultak, hogy „visszaadjuk nektek a mamátokat.” És szerintem ezt ők megértették, ezért volt akkora az öröm, amikor feladtam rájuk a biztonsági hámot és beugorhattak az autóba.
Olhaoban nagyon kellemesen sütött a Nap. Leparkoltam a part mellett és sétáltunk egy nagyot. Balra tőlünk motorcsónakok, vitorlások, alattuk és mögöttük az óceán, jobbra a piac épülete, melyet 1912-ben kezdtek építeni. Bemenni nem tudtam a kutyák miatt, így nem vagyok benne biztos, hogy még működik-e mint piac, azt viszont tudom, hogy az óceánparti oldalán éttermek vannak. Séta után le is ültem az egyik napsütötte asztalhoz és kalamárit rendeltem salátával és egy pohár száraz, hideg fehérborral. Szívtuk magunkba a napsütést, a gyerekek is nyugodtan heverésztek, néha ittak a nekik hozott nagy tál vízből. Körülöttünk sokan élvezték a szikrázó napfényt, a felettünk köröző, rikoltozó sirályokat, a hatalmas víztömeg látványát és morajlásának hangját.
Az óceánpart és az utca között klassz kis park volt fákkal (Zserbo nagy örömére), füves részekkel (Panka megkönnyebbülésére), padokkal (a megfáradt sétálók szolgálatára). A parkolás meglepően olcsó: 1.50 Eurót fizettem 2 és fél óráért. Balatonfüreden ez a duplája lenne szerintem. Minimum.
Este a szombati és vasárnapi beszámolókon dolgoztam. Aztán amikor már vérben úszott a szemem a sok képernyőzéstől, dörzsölés helyett inkább lefeküdtem aludni.