Már a Földközi-tenger partján járunk. 12 fok van, süt a Nap. Már volt 14 fok is!
Csilla barátnőmmel gyakran beszélek Viber-en. Fel szokott hívni, hogy el ne aludjak.
Megérkeztünk Montpellier-be.
Hát ez egy hosszú nap volt, belefutottunk rengeteg felhőszakadásba, havasesőbe, de megoldottunk a napi feladatot. Itt Montpellier-ben egy csomót kavarogtam, mire megtaláltam a szállást, ugyanis túlmentem és egyirányú utcák tömkelege van itt, de a GPS-szel közösen végül sikerült. Le is parkoltam a földalatti parkolóban, aztán gyorsan elvittem a kutyusokat egy kör pisi-kakira. Olyan, de olyan türelmesek voltak végig, egy nyikkanás se volt, amíg körbe-körbe kavarogtam. Mondtam már, hogy imádom őket és odavagyok értük meg vissza?
Aztán odasétáltam velük a szálloda recepciójához, ahol kiderült, hogy nem az ő parkolójukba álltam be, hanem az eggyel előbbibe. Ez azért volt gáz, mert akkor cipelnem kellett volna az összes hatszázezer cuccunkat. De nagyon cuki volt a csaj, aki tök jól beszélt angolul. Abban egyeztünk meg, hogy visszamegyek a rossz parkolóba, kifizetem azt az egy órát, amit felszámolnak és az ő parkolójukban ingyen megkapom a parkolóhelyet. Plusz közel van a lifthez és könnyen odacügölök mindent, aztán egyből felsuhanok a lifttel az emeletünkre. Minden pöpecül működött.
Sajnálja, hogy csak egy éjszakát maradok itt, de amikor mondtam neki, hogy Portugália az úticélom, elkezdett áradozni, hogy milyen szép ország és biztos nagyon fog tetszeni. És ki tudja, egyszer még hátha visszajövök hosszabb időre is Montpellier-be. Ki tudja?